Niall szemszöge:
A repülőn ültem, alig tudtam nyitva tartani a szemem. Aludni viszont nem tudtam, végig az emlékek és egyetlen egy személy járt a fejemben; Ashley. Kiskorom óta ismerem, minden időmet vele töltöttem. A válogatás előtt azonban nem búcsúztunk el nagy szeretettel, biztosan haragudott rám... de megígértem neki, hogy visszamegyek, s most így is történik. Éppen Mullingar felé repülök. Vajon hogy fogad majd?...
- Hé, - csettintett egyet előttem Louis. - miért nem pihensz?
- Nem tudok aludni. - feleltem.
- Baj van?
- Semmiség...
- Izgulsz, mi? - támaszkodott az előttem lévő ülés fejtámlájára Harry.
- Csak kicsit tartok a reakciótól..
- Mi történhet? Odamész, bekopogsz az ajtaján, kinyitja és ahogy meglát hozza a baseball ütőket és agyonüt? - imitálta Louis.
- Nem, ilyenek meg se forduljanak a fejedben! Ashley nem tenne ilyet... biztos nem...
- Ez nem volt valami meggyőző. - nevetett Harry.
- Csak rég találkoztunk. Biztos minden ugyanolyan mint volt...
- Hogy néz ki? - kérdezte Harry.
Elővettem a telefonomat, megkerestem egy közös képünket, ahol még fiatalabbak voltunk. Ashley ott még fogszabályzós, kócos kislány volt. Mostanra biztos változott..
- Hát... nos.. öhm... - habogott Harry.
- Probléma merült fel? - nevettem.
- Nem, csak kicsit... furcsa lány... mármint, itt hány évesek voltatok?
- 14. - feleltem.
- Huhh. - kapott a szívéhez Harry. - Valami későbbi kép nincs?
- Nincs... - feleltem kissé szomorúan.
- Ne aggódj, biztos minden olyan lesz mint régen. - ütögette meg a vállam Louis. - De most aludnod kéne kicsit.
- Oké, megpróbálok... - mondtam, fordultam egyet, lehajtottam a székem és lehunytam a szemem.
Amikor magamhoz tértem, azt hallottam, hogy Louis üvöltözik a gépen, hogy ' MEGJÖTTÜNK ÍRORSZÁG!'. Felpattantam, kinéztem az ablakon és valóban Írországban voltunk. Előre siettem a sorban, elsőként szálltam le a repülőről. Egy kocsi már jött is értünk, bepakoltuk a cuccainkat és útnak indultunk.
- Mit fogsz most csinálni? - kérdezte Zayn.
- Hát... talán haza kéne mennem, utána rögtön megkeresni Ashley-t.
- Messze lakik? - kérdezte Liam.
- Egy utcára tőlem.
- Megmondom mit kéne csinálnod Niall. - nézett hátra Louis. - Csinálj egy kisebb kerti party-t, neki!
- Nem hinném, hogy ez lenne a tökéletes 'visszatértem' meglepetés... - húzta a száját Liam.
- Nem is rossz ötlet! - mondtam. - A kertünk elég nagy, be lehet rendezni...
- Akkor mire várunk?! - üvöltött Zayn. - Hívjunk vendégeket?
- Persze, a haverjaid biztos elrepülnek Írországba azért, hogy egy régi barátomat meglepjék... főleg, hogy nem is ismerik! - mondtam.
- Nem kell nagy party, elég egy kisebb összejövetel. Minket pedig megismerhet, nem? - kérdezte Louis.
- Még szép, hisz olyan mintha a testvéreim lennétek. - mondtam.
Megcsörrent a telefonom.
- Kapás! - nevetett Harry.
- Biztos Ashley az. - kuncogtak a többiek.
- Hálo? - szóltam bele.
- Szia kicsim! - szólt vissza anya. - Nem leszünk otthon a hétvégén, csak hétfőn reggel érünk haza. Remélem tudsz maradni majd tovább és találkozhatunk!
- Persze, semmi gond.. kedden indulok vissza, addig biztos összefutunk. - nevettem.
- Vigyázz magadra meg persze a házra is! Puszi!
- Szia. - letettem a telefont. - Remek, anyuék nincsenek otthon...
- Ez tényleg remek! Legalább gondtalanul csinálhatjuk meg a party-t. - mosolygott Liam.
A kocsi hamar megérkezett a házunkhoz. Kiszálltam, s a régi jó friss mullingar-i levegő csapott meg. Hiányzott ez az illat. Bementünk a házba, ledobtuk a cuccokat és máris a hátsó kertbe siettünk. Üres volt, csak a régi kerti bútorok voltak kint.
- Lesz mit csinálnunk... - szólalt meg Zayn.
- Rögtön neki is állhatunk! Estig kész leszünk, nemsokára sötétedik. - mondtam. - Ott a garázsban vannak színes lámpák, pokrócok, meg minden ilyen kis dolog... - mondtam, majd a garázsból elővettük ezeket a kis díszítő elemeket.
Csodásan berendeztük a kertet, kicsit össze is takarítottunk, gereblyéztünk, pakolásztunk. Mire kész lettünk, már besötétedett. A színes lámpák nagyon jól mutattak. Egy valami viszont még hiányzott... az enni és inni való.
- Srácok! Valaki menjen el Ashley-ért, amíg én csinálok egy kis kaját meg hozok innit. - mondtam.
- Azt sem tudjuk hol lakik, ránk akarod bízni?! - magyarázott Louis.
- Igaz, nem tudsz tájékozódni... - fogtam az állam és gondolkodtam. - Harry! Te mindenhová odatalálsz! Te fogsz elmenni érte. Itt a cím. - írtam le neki egy cetlire. - Ti meg segítsetek nekem! Liam, Zayn, elmennétek boltba?
- Persze. - felelte Liam.
- Lou, te meg segíts kaját csinálni és megteríteni! Harry, indulj Ashley-ért, én még lehozok pár dolgot a szobámból.
Fel is mentem a szobámba.
Harry szemszöge:
Fogtam a kis cetlit és elindultam megkeresni Ashley-t. Gyalog mentem, mivel az autót elvitték Liamék, meg amúgy sem volt messze Ashley háza. Csak egy utcát kellett lesétálnom. Amikor a megfelelő utcába értem, rögtön nézegetni kezdtem a házakat, jobban mondva inkább a rajtuk lévő számokat. Kerestem is a 4895 számút, s hamar meg is találtam. Egy jó nagy ház volt, gyönyörű kerttel és szép fekete kerítéssel. Bátorkodtam belépni a kapun, és az ajtóhoz siettem. Remélem tényleg ez az ő háza... ujjamat a csengőre helyeztem, megnyomtam és vártam. Aztán lépteket hallottam, s az ajtó kinyílt.
Ledöbbentem. Az állam tátva maradt, s csak néztem egy gyönyörű szőke lányt. Teljesen végigmértem, nem hittem volna hogy ő Ashley. A kép amit Niall mutatott, még régebbi lehet... Ashley azóta nagyon sokat változott. Biztos akartam lenni abban, hogy jó helyen járok.
- T-te vagy A-Ashley? - kérdeztem kissé akadozva.
- Én vagyok. - felelte mosolyogva.
Teli találat. Megvan Ashley, aki egy bombázóvá változott az évek alatt. Abba kellett hagynom a nyálcsorgatást, és ésszerűen kellett beszélnem.
- Harry vagyok, - nyújtottam a kezem. - Harry Styles, Niall egyik barátja.
- Niall? Niall Horan barátja?
- Igen. Egy bandában vagyunk...
- Lehetséges ez? - lepődött meg.
- Majd meglátjuk, hogy valóság e vagy sem. - mosolyogtam. - Niall már vár téged.
- Itt van ő is? - csillant fel a szeme.
- A házában. Csak rád várunk. - mosolyogtam.
- Egy perc és jövök! Át kell öltöznöm. El ne mozdulj! - 'parancsolt' rám, majd befutott a házba.
Ez a lány egyszerűen gyönyörű... azok a szemek! Az a mosoly... ELÉG HARRY! Verd ki a fejedből! Egyáltalán nem lenne szabad hozzá vonzódnod! 5 perc múlva ismét kinyílt az ajtó, s Ashley most már egy rövidnadrágban, egy rózsaszín topban, felkötött hajjal és fekete tornacipőben jelent meg. Tetszett a látvány, de titkolnom kellett.
- Mehetünk? - nyújtottam a karom, mire ő belekapaszkodott és sétálni kezdtünk Niall-ék háza felé.
